Tanulmányomban Rákosi Mátyás kommunista vezető pályafutásának talán legvitatottabb elemét, az 1949-ben lezajlott Rajk-per nyelvi kontsruktumait vizsgáltam meg. Elemzésem tárgya Rákosi írott, nyomtatásban megjelent szónoki beszédei voltak, amelyeket abból a szempontból vettem górcső alá, hogy a diktátor megjegyzései Rajk László nyelvi értelemben vett homlokzatát mennyire veszélyeztették. A hozzáférhető szövegkorpusz Rákosi Mátyás beszédeinek öt kötete volt, amelyek a Rajk-per előtt, illetve közvetlenül utána jelentek meg (1945-1951). Tanulmányomban bemutatom azt a folyamatot, amelyben ugyanaz az ember a Rákosibeszédekben „Rajk László elvtársból” végül a „Rajk-banda” vezetőjévé válik. Írásomban nyelvi-statisztikai eszközök segítségével kísérletet tettem a Rákosi-Rajk-viszony lehetséges csomópontjainak felvázolására, datálására és értelmezésére. Saját hipotézist állítottam fel Rajk narratív megjelenési stratégiájáról, majd összevetettem ezt a szovjet diktatúra nyelvi eszköztárával. Tipikusnak tekinthető például a negatív konnotációjú szavak összekapcsolása a kegyvesztettek nevével. Rajk esetében is így van: a „banda” szó elhelyezi őt a bűnözéssel kapcsolatos szemantikai mezőben, melyet az állandó ismétlés csak felerősít. Következtetéseim abba az irányba mutattak, hogy Rákosi nagyrészt a Sztálin-érában bevettnek számító gyűlöletbeszéd jellemzőit működtette Rajk László esetében is. A szovjet minta erőteljes behatását nem csak saját kutatási adataim, hanem a történelmi tények és dokumentumok is igazolják.